A zsoltárok könyve 4
1Az éneklõmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.
2Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!
3Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.
4Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!
5Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.
6Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.
7Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!
8Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk. [ (Psalms 4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást.]