A zsoltárok könyve 71
1Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.
2A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.
3Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.
4Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!
5Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!
6Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.
7Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.
8Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.
9Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!
10Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,
11Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.
12Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!
13Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!
14Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.
15Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.
16Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!
17Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.
18Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.
19Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!
20A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.
21Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.
22Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!
23Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.
24Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.