A zsoltárok könyve 35
1Dávidé. harczolj a velem harczolókkal.
2Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.
3Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.
4Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.
5Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].
6Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.
7Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.
8Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.
9Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.
10Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.
11Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.
12Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.
13Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.
14Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:
15Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,
16Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.
17Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.
18Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.
19Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.
20Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.
21Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.
22Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!
23Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.
24Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!
25Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!
26Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.
27Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.
28Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.