A zsoltárok könyve 108
1Ének. Dávid zsoltára.
2Kész az én szívem, oh Isten, hadd énekeljek és zengedezzek; az én dicsőségem is kész.
3Serkenj fel te lant és hárfa, hadd keltsem fel a hajnalt!
4Hálát adok néked a népek között Uram, és zengedezek néked a nemzetek között!
5Mert nagy, egek felett való a te kegyelmed, és a felhőkig ér a te hűséges voltod!
6Magasztaltassál fel, oh Isten, az egek felett, és dicsőséged legyen az egész földön!
7Hogy megszabaduljanak a te szeretteid, segíts a te jobb kezeddel és hallgass meg engem!
8Az ő szentélyében szólott az Isten: Örvendezek, hogy eloszthatom Sikhemet, és felmérhetem Sukkothnak völgyét.
9Enyém Gileád, enyém Manassé; Efraim az én fejemnek védelme, Júda az én törvényrendelőm.
10Moáb az én mosdómedenczém, Edomra az én saruimat vetem, Filistea felett kaczagok.
11Kicsoda visz el engem a kerített városba? kicsoda vezérel engem Edomig?
12Nem te vagy-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, hogy ki ne menj, oh Isten, a mi seregeinkkel?
13Adj szabadulást nékünk az ellenségtől, mert hiábavaló az emberi segítség!
14Istennel hatalmasan cselekszünk, és ő megtapodja ellenségeinket.