A zsoltárok könyve 140
1Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
2Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertől; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
3A kik gonoszt gondolnak szívökben, és minden nap háborút kezdenek.
4Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
5Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétől; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
6Tőrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
7Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
8Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
9Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! Szela.
10A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
11Eleven szenek hulljanak reájok; tűzbe vesse őket, örvényekbe, fel ne keljenek!
12A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
13Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
14Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orczád előtt lakoznak az igazságosak.