A zsoltárok könyve 147
1Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!
2Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;
3Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.
4Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi.
5Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.
6Megtartja az Úr a nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza.
7Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!
8A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít a föld számára, és füvet sarjaszt a hegyeken;
9A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, a melyek kárognak.
10Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik;
11Az őt félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek.
12Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!
13Mert erősekké teszi kapuid zárait, s megáldja benned a te fiaidat.
14Békességet ád határaidnak, megelégít téged a legjobb búzával.
15Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!
16Olyan havat ád, mint a gyapjú, és szórja a deret, mint a port.
17Darabokban szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt?
18Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.
19Közli igéit Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel.
20Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat!