A zsoltárok könyve 84
1Az éneklőmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára.
2Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!
3Kivánkozik, sőt emésztődik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élő Isten felé.
4A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, – a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!
5Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.
6Boldog ember az, a kinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.
7Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai eső.
8Erőről erőre jutnak, míg megjelennek Isten előtt a Sionon.
9Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.
10Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!
11Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!
12Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek.
13Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned.