A zsoltárok könyve 92
1Zsoltár, ének szombat napra.
2Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!
3Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.
4Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.
5Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.
6Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!
7A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:
8Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;
9Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!
10Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisság cselekedők!
11De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.
12És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.
13Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.
14Plánták ők az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.
15Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;
16Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne!