Jób könyve 11
1Felelt a Náamabeli Czófár és mondta:
2Szavak bőségére ne legyen felelet, avagy az ajkak emberének legyen igaza?
3Fecsegésed férfiakat hallgattasson el? Gúnyolódtál s ne legyen, ki rád pirít?
4Azt mondod: Tiszta a tanom, szeplőtlen vagyok szemeid előtt!
5Azonban vajha beszélne az Isten s nyitná fel ajkait veled szemben,
6hogy jelentse meg neked a bölcsesség rejtelmeit mert kétszereset ér valódi tudásra nézve – s tudd meg, hogy elenged neked Isten a bűnödből.
7Istent kikutatni eléred-e, avagy a Mindenhatónak végéig elérsz-e?
8Egek magasságai – mit tehetsz? Mélyebb az alvilágnál mit tudhatsz meg?
9Hosszabb a földnél mérete és szélesebb a tengernél.
10Ha elvonul és bezár és gyűlést tart – ki utasíthatja vissza?
11Mert ő ismeri a hamisság embereit, látta a jogtalanságot, pedig nem is ügyel.
12Hisz üres férfi is eszessé válik, s vadszamár vemhe emberré szülemedik.
13Ha te irányítod szívedet s feléje terjeszted kezeidet –
14ha igaztalanság van kezedben távolítsd el, s ne lakoztass sátraidban jogtalanságot –
15bizony akkor felemelheted arczodat mocsoktalanul és szilárd leszel s nem kell félned;
16bizony te elfelejted a szenvedést, mint elfolyt vizekre emlékszel reá.
17S délnél fényesebben kél a földi lét, ha borulat van, olyan az mint a reggel.
18És bízhatsz, mert van remény; körülfigyelsz – bizton fekszel le;
19heversz; és nincs a ki fölijesztene és sokan fognak neked hízelegni.
20De a gonoszok szemei elepednek, menekvés elveszett számukra, reményük pedig: léleknek kilehelése.