Jób könyve 34
1S megszólalt Élíhú és mondta:
2Halljátok, bölcsek, szavaimat, és tudók ti, figyeljetek rám;
3mert a fül vizsgálja, a szavakat s az íny ízlel, hogy egyék.
4Válasszuk magunknak, a mi jog, tudjuk meg egymás közt, mi a jó.
5Mert azt mondta Jób: igazam van, de Isten elvette jogomat.
6Jogom ellenére hazudjak-e? Végzetes a nyíl, mely talált, bűntett nélkül.
7Ki oly férfi, mint Jób, ki mint vizet issza a gúnyt;
8s elmegy társulni jogtalanság cselekvőivel és járni gonoszság embereivel!
9Mert azt mondta: nincs haszna a férfinak, midőn Istennél kedvessé teszi magát.
10Azért, ész emberei, hallgassatok reám, távol legyen Isten a gonoszságtól s a Mindenható a jogtalanságtól!
11Mert az ember művét megfizeti neki s a férfi útja szerint, úgy juttat neki.
12Úgy bizony, Isten nem tesz gonoszságot, és a Mindenható nem ferdít jogot.
13Ki bízta reá a földet, s ki tette reá az egész világot?
14Ha csak önnönmagára fordítaná szívét, önnönmagához visszavonná szellemét és leheletét:
15kimúlna minden halandó együttesen s az ember porhoz térne vissza.
16Ha tehát van értelem, halljad ezt, figyelj beszédem szavára.
17Vajon ki a jogot gyűlöli, kormányozhat-e, avagy az igazságost, hatalmast kárhoztathatod-e?
18Mondhatni-e királynak: alávaló, nemeseknek: gonosz?
19A ki nem tekintette fejedelmek személyét a nem tűntette ki az előkelőt a szegénnyel szemben, mert kezeinek műve mindannyian.
20Pillanat alatt meghalnak, és éjfélkor megrendül a nép s eltűnik s elmozdítják a zsarnokot – nem kézzel.
21Mert szemei rajta vannak az ember útjain, és mind a lépéseit látja.
22Nincs sötétség, nincs vakhomály, hogy ott elrejtőzzenek a jogtalanság cselekvői.
23Mert nem kell többé ügyelnie az emberre, hogy Istenhez törvényre menjen.
24Megtöri a hatalmasakat kutatás nélkül s másokat állít helyökbe.
25Ennélfogva ismeri tetteiket, feldúlja őket éjjel és szétűzetnek;
26Mint gonoszokat lecsapta őket, nézőknek a helyén.
27Mivelhogy eltávoztak mellőle s mind az útjaira nem vetettek ügyet,
28juttatván eléje a sanyarúnak jajkiáltását, hallja is a szegények jajkiáltását.
29S ha Ő nyugalmat szerez, ki kárhoztatná őt, s ha elrejti arczát, ki láthatja őt – mind népen, mind emberen egyaránt;
30nehogy uralkodjék istentelen ember, nehogy legyenek népnek tőrei.
31Mert Istennek mondhatni-e: bűnhődöm, bár nem vétettem;
32a mit nem látok, arra taníts te, ha jogtalanságot cselekedtem, nem teszem többé?
33Vélekedésed szerint fizessen-e, inert megvetetted, mert te választasz s nem én? A mit tudsz, mondd el!
34Eszes emberek megmondják nekem, s bölcs férfiú, ki rám hallgat:
35Jób nem tudással beszél és szavai nem belátással valók.
36Vajha vizsgáltatnék Jób mindvégig válaszai miatt jogtalan emberek módjára;
37mert vétkéhez hozzá tesz bűntettet, tapsolgat köztünk és sokasítja mondásait Istenhez.