Jób könyve 12
1Felélt Jób és mondta:
2Valóban, ti vagytok ám a nép, s veletek kihal a bölcsesség!
3Nekem is van szívem mint nektek, nem esem messze tőletek, hisz kinél nem volnának effélék?
4Nevetségéül vagyok barátnak, ki Istent szólította s ő meghallgatta; nevetségül az igaz, a gáncstalan!
5A balvégzetnek megvetés, a gondtalannak vélekedése szerint, készen áll, a tántorgó lábúaknak.
6Boldogságban vannak a rablók sátrai és biztosság azoké, kik Istent haragítják, azé, ki istenét kezében hordja.
7Azonban kérdezd csak meg a barmot, majd tanít téged, s az ég madarát, majd megjelenti neked;
8vagy szólj a földnek, majd tanít téged, és elbeszélik neked a tenger halai.
9Ki ne tudná mindezekből, hogy az Örökkévaló keze cselekedte ezt;
10kinek kezében van minden élőnek a lelke, s minden ember testének a szelleme.
11Nemde a fül vizsgálja a szavakat s az íny az ételt ízleli meg?
12Aggastyánokban van bölcsesség, s hosszú élet: értelmesség.
13Ő nála van bölcsesség és erő, övé tanács és értelmesség!
14Lám, lerombol s nem építtetik föl, rázár valakire s nem nyittatik ki neki.
15Im elrekeszt vizeket s kiszáradnak – megereszti őket s feldúlják a földet.
16Ő nála van hatalom és üdvösség, övé a tévelygő és a megtévesztő.
17Járatja a tanácsosokat megfosztottan s a bírákat megtébolyítja;
18a királyok kötelékét föloldotta és reákötött övet az ő derekukra;
19járatja a papokat megfosztottan s a szilárdakat elferdíti;
20megvonja a biztosszavúak beszédjét s a véneknek eszét elveszi;
21csúfot önt a nemesekre s a hatalmasoknak kötését meglazítja.
22Feltár mély dolgokat a sötétségből s kihozza világosságra a vakhomályt.
23Nagyra növeszti a nemzeteket s elveszíti, kiterjeszti a nemzeteket és elviszi.
24Szívét veszi az ország népe fejeinek s eltévelyíti úttalan pusztaságban;
25tapogatóznak sötétségben világosság nélkül, s eltévelyíti őket mint a részeget.