Jób könyve 6
1Felelt Jób és mondta:
2Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!
3Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.
4Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.
5Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?
6Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?
7Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.
8Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;
9s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!
10Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.
11Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?
12Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?
13Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.
14Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!
15Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.
16A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;
17mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.
18Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.
19Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;
20megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.
21Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.
22Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,
23és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?
24Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.
25Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?
26Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?
27Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.
28Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?
29Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!
30Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?