Jób könyve 9
1Felelt Jób és mondta:
2Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?
3Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.
4Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?
5A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;
6a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;
7a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;
8kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;
9teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;
10a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:
11lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;
12ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?
13Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;
14hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!
15A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.
16Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.
17A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.
18Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.
19Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?
20Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.
21Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!
22Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.
23Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.
24Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?
25Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.
26Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.
27Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:
28megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.
29Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?
30Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:
31akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.
32Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.
33Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.
34Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:
35majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.