Jób könyve 13
1Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.
2Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.
3Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.
4Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.
5Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!
6Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.
7Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?
8Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?
9Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?
10Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.
11Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?
12Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.
13Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!
14Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.
15Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.
16Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.
17Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.
18Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.
19Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.
20Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:
21Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;
22aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.
23Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!
24Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?
25Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?
26Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;
27és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.
28És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett: