Jób könyve 28
1Mert van az ezüstnek eredete és helye az aranynak, ahol olvasztják;
2a vasat a porból veszik és rézzé öntik meg a követ.
3Véget vetett a sötétségnek és végesvégig kutatja át a homálynak és vakhomálynak kövét.
4Aknát tört távol a lakóktól; a kik elfelejtvék a lábtól, lebegtek, bolyongtak, távol a halandóktól.
5A föld – belőle ered a kenyér, s alatta fel van dúlva, mint tűzzel.
6Zafírnak helye az ő kövei, s aranyporai vannak.
7Ösvény az, melyet nem ismer ragadozó madár s nem villant rá a sólyom szeme;
8nem tiporták meg a büszke vadak, nem vonult el rajta oroszlán.
9A kovára nyújtotta ki kezét, feldúlta tövükből a hegyeket.
10A sziklákban csatornákat hasított s minden drágaságot meglátott a szeme.
11Hogy ne könnyezzenek, elkötötte a vízereket s a rejtelmet napvilágra hozza.
12De a bölcsesség honnan található és merre van az értelem helye?
13Halandó nem ismeri a becsét a nem található az élők országában.
14A mélység mondta: nincs bennem, s a tenger mondta: nincsen nálam.
15Finom arany nem adható helyébe s árául nem mérhető le ezüst;
16nem mérhető föl Ófir színaranyával, drága sóhammal és zafírral;
17nem ér fel vele arany és üveg, se nem cserében érte aranyedény;
18a korál és kristály nem is említhető, s a bölcsesség birtoka gyöngyöknél külőmb;
19nem ér fel vele Kús topáza, tiszta színarannyal nem mérhető fel.
20A bölcsesség tehát honnan jön, s merre van az értelem helye?
21El van az rejtve minden élőnek szeme elől, s az ég madarai elől eltakarva.
22Enyészet és halál mondták: füleinkkel hallottuk hírét.
23Isten érti az útját és ő tudja helyét.
24Mert ő a föld széléig tekint, a mi az egész ég alatt van, látja,
25hogy a szélnek súlyát szabja, s a vizet mérték szerint határozza meg.
26Midőn az esőnek törvényt szabott és tat a mennydörgő villámnak:
27akkor látta őt, számba foglalta, megállapította, át is kutatta;
28és mondta az embernek: lám, az Istenfélelem – az bölcsesség, s a rossztól távozni – értelem.