Jób könyve 23
1S felelt Jób és mondta:
2Ma is ellenszegülő a panaszom: csapásom ránehezedik nyögésemre.
3Vajha tudnám, hogy találhatom, hogy eljutok székhelyéig:
4eléje terjeszteném az ügyet és szájamat megtölteném bizonyításokkal;
5tudnám mely szavakkal felel nekem, s megérteném, mit mond nekem.
6Vajon erőnek teljével pörölne-e velem? Nem! Csakhogy ügyelne ő rám!
7Akkor az egyenes szállt vele vitára, s örökre megmenekülnék bírámtól.
8Lám, keletre megyek – s ő nincs ott, nyugatra: s nem veszem észre;
9balról midőn működik, nem nézhetem meg, jobbra fordul és nem látom.
10Mert ismeri az utat, melyet követek; megvizsgálna: mint az arany kerülnék ki.
11Ösvényéhez ragaszkodott lábam, útját őriztem meg és nem hajlok el.
12Ajkai parancsától nem mozdulok el, törvényemnél fogva megóvtam szája szavait.
13De ő az egy, ki térítheti el? S a mit lelke megkívánt, azt megcselekszi.
14Bizony befejezi azt, mi kiszabva van nekem s efféle sok van nála.
15Azért rémülök meg miatta, elgondolkozom és rettegek tőle.
16Hisz Isten csüggesztette el szívemet s a Mindenható rémített meg engem;
17mert nem a sötétség miatt semmisültem meg, sem mivel arczomat a homály borította.