Jób könyve 18
1Felelt a Súachbeli Bildád és mondta:
2Meddig fogtok szavakra vadászni? Észre térjetek s azután beszéljünk!
3Miért tekintetünk baromnak, tisztátalanokká váltunk szemeitekben?
4Ki önnönmagát széttépi haragjában, vajon miattad elhagyottá legyen-e a föld, és szikla mozduljon el helyéből?
5Mégis a gonoszok világossága kialszik, és nem fénylik tüzének lángja.
6Világosság elsötétült sátorában, és mécsese ő fölötte kialszik.
7Megszorulnak erős léptei s oda veti őt saját tanácsa.
8Mert hálóba kergettetett lábaival és rácsozat fölött járkál;
9sarkon kapja a kelepcze, megragadja a hurok;
10a földön van elrejtve kötele és csapdája az ösvényen.
11Köröskörül ijesztették rémülések, hogy űzzék őt lépten-nyomon.
12Éhes lesz az ereje, és balsors kész az oldalán.
13Megeszi bőrének tagjait, megeszi tagjait halálnak elsőszülöttje.
14Kiszakíttatik sátrából bizalma, és lépnie kell a rémülések királyához.
15Lakni fog sátrában – már nem az övé – kénkő szóratik hajlékára.
16Alul elszáradnak gyökerei, a felül elfonnyad a gallya.
17Emlékezete elveszett az országból és nincs neki neve a tájakon.
18Taszítják őt világosságból sötétségbe és a világból elbolyongtatják.
19Nincs neki sarjadéka, sem ivadéka népében, és nincs maradék tanyáján.
20Napja miatt eliszonyodtak a nyugotiak, s a keletieket borzadály fogja el.
21Bizony ilyenek a jogtalannak lakásai, és ilyen a helye annak, ki nem ismerte meg az Istent.