Jób könyve 21
1Felelt Jób és mondta:
2Hallva halljátok szavaimat s ez legyen vigasztalástok.
3Tűrjetek el engem, majd én beszélek, s miután beszéltem, gúnyolódhatsz!
4Vajon embernek szól-e az én panaszom, avagy miért nem volnék türelmetlen?
5Forduljatok hozzám, iszonyodjatok el s tegyétek kezeteket szátokra!
6Hisz, ha rágondolok, megrémülök, s borzadály fogja el testemet.
7Miért élnek a gonoszok, megszilárdulnak, meg is erősödnek vagyonban?
8Magzatjuk bizton áll előttük, velök, és ivadékaik szemeik előtt.
9Házaik csupa béke, félelem nélkül, és nincsen rajtuk Isten vesszeje.
10Bikája hág s el nem vetél, tehene ellik és nem szül idétlent.
11Kieresztik, mint a juhokat, gyerkőczeiket, és gyermekeik ugrándoznak.
12Énekelnek dobszó és hárfa mellett s örülnek a fuvola hangjánál.
13Jóban végzik el napjaikat a egy pillanat alatt az alvilágba szállanak alá.
14Pedig mondták Istennek: Távozz tőlünk s útaidat megismerni nem kívánjuk;
15mi a Mindenható, hogy szolgáljuk őt, s mi hasznunk lesz, ha imádjuk őt?
16Lám, nem kezökben van javuk, – a gonoszok tanácsa távol legyen tőlem!
17Hányszor alszik ki a gonoszok mécsese, és jön reájuk szerencsétlenségök, midőn részeket oszt ki haragjában!
18Lesznek olyanok, mint szalma szél előtt s mint polyva, melyet elragad a vihar.
19Isten majd gyermekei számára teszi el jogtalanságát. – Fizessen neki magának, hogy érezze;
20saját szemei lássák vesztét és a Mindenható haragjából igyék!
21Mert mi dolga van ő utána házával a hónapjainak száma után, melyek neki rendeltettek?
22Istent lehet-e tanítani tudásra, őt, ki a magasakat is ítéli?
23Emez teljes épségében hal el, egészen gondtalan és boldog;
24sajtárai telve voltak tejjel és csontjainak veleje üde.
25Amaz pedig keserű lélekkel hal meg és nem élvezett a jóból:
26Együtt a porban feküsznek és féreg fedi el őket.
27Lám, ismerem a ti gondolataitokat a a fondorlatokat, melyekkel erőszakot míveltek ellenem.
28Midőn mondjátok: hol van a hatalmasnak háza és hol a gonoszoknak sátra, lakása?
29– nem kérdeztétek-e az úton járókat, hisz az ő jeleiket nem ismerhetitek félre:
30hogy a szerencsétlenség napjára tartatik fenn az, a ki rossz, a harag napjára vitetik el?
31Ki mondja meg neki szemébe az útját, s a mit cselekedett, ki fizeti meg neki?
32Hisz ő a sírkertbe vitetik és a sírhalom fölött virraszt;
33édesek neki a völgy göröngyei, és ő utána húzódik minden ember, s őelőtte számtalanok.
34Hogy vigasztaltok hát engem hiábavalóval, hisz válaszaitok – a mi marad, hűtelenség!