Jób könyve 31
1Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?
2Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?
3Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.
4Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!
5Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –
6mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –
7ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:
8hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!
9Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:
10másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;
11mert gazság az, s bírák elé való bűn az,
12mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!
13Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –
14hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,
15hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –
16ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,
17s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle
18– hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;
19ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,
20ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;
21ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:
22vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;
23mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!
24Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;
25ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;
26ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,
27és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:
28az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!
29Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –
30hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;
31ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól
32az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;
33ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,
34mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!
35Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:
36bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,
37lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!
38Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;
39ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:
40búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.