Jób könyve 29
1És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.