A zsoltárok könyve 21
1A karmesternek. Zsoltár Dávidtól.
2Örökkévaló, hatalmadnak örül a király, és segítségedben mily nagyon ujjong!
3Szíve kivánságát megadtad néki, és ajkainak óhajtását nem vontad meg. Széla.
4Mert eléje jösz a jónak áldásival, teszel fejére színarany koronát.
5Életet kért tőled, adtál neki, hosszú életet mind örökké.
6Nagy az ő dicsősége segítséged által; fenséget és fényt helyezel reá.
7Mert teszed őt áldássá mindétíg, megvidámítod örömmel színed előtt.
8Mert a király bízik az Örökkévalóban, és a Legfelsőnek kegye által nem tántorodik meg.
9Eléri kezed mind az ellenségeidet, jobbod eléri gyűlölőidet.
10Teszed őket mintegy tűzes kemenezébe haragvásod idején; az Örökkévaló az ő haragjában megsemmisíti őket, s tűz emészti meg őket.
11Gyümölcsüket elveszíted a földről, és magzatjukat az ember fiai hözül.
12Mert gonoszságot czéloztak ellened, kigondoltak fondorlatot – mit sem tehetnek.
13Mert teszed őket háttal fordulókká, húrjaidat arczukna, k feszíted.
14Emelkedjél, Örökkévaló, hatalmadban, hadd énekeljük és zengjük erődet!