A zsoltárok könyve 75
1A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének.
2Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatotteidet.
3Midőn kitűzöm a határidőt, én egyenességgel ítélek.
4Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.
5Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;
6ne emeljétek a magasba szarvatokat, ne beszéljetek nyakasan daczosat!
7Mert nem keletről és nyugatról, se nem puszta felől van emelkedés;
8hanem Isten a bíró: ezt lealázza és amazt fölemeli.
9Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, isszák mind a föld gonoszai.
10De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Istenének.
11És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarvai.